Ez mind India -2- utazás Jaipurba

Első nap, miután kipihentük magunkat, Delhiből Jaipurba utaztunk. A 200 kilóméteres út megtételéhez szinte egy nap volt szükséges.. Több sávos utakon mentünk, de elég forgalmasak voltak.. Kis autó, kisbusz, nagynusz, kis teherszállító, nagy teherszállító, motoros, kecskenyáj - minden és mindenki igénybe veszi, kinek szüksége van rá.

Ez a nap a "beavatás" napja volt.
Vagyis az 5*-os hotel után - amit természetesnek vettünk - ezen út során szembesültünk az Indiára olyan nagyon jellemző égig érő ellentétekkel.
Nagy zöld kertben fekvő gyönyörű paloták, lepukkant kis épületek -melyek a görögországi kis fehér házakat juttatták nekem és Áronnak az eszébe-, poros utcaszéli sátrak - ezek itt mind-mind lakhelyül szolgálnak.

Kecske, majom, papagály és sok más érdekes madár, teve, elefánt - ezekből láthattunk egy párat a nap folyamán. Nagy szenzáció volt számomra, hogy ezek mind, szinte egy helyen előfordulnak :)

Az utca mentén eldobott szemétben legelésző tehenek és a sok, szintén utca mentén fekvő sátrak és mellettük élő ember láttán megint elindult a fejembe az a kérdés és gondolatmenet, hogy hogy lehetne ezeken az embereken segíteni? Bennem a sajnálat és szánalom versenyt futott egymással.
Addig a pontig, amig a túristavezetőnk beszámolt az itteniek életfelfogásáról és a dolgokhoz való hozzáállásáról.

Az indiaiak nagyon sokan vannak. Szinte lehetetlen, hogy mindenkinek mindene meglegyen.
Meg nagyon vallasosak. Mindent elfogadnak úgy, ahogy van. Ha valaki szegénynek született, -mert szegénynek vagy gazdagnak születni kell- biztos azért szegény, mert előző életében valamit helytelenül cselekedett, és most ezzel fizet, ez a karmája.

Meg szerintük ez a földi élet csak egy átmeneti állomás/állapot, vagyis illúzió. Illúzió a szegénység és illúzió a gazdagság is itt.