Persze amikor Anyukám varrt varrógéppel, még a közelébe sem mertem menni, nemcsak a zúgás ijesztett meg, de a gép használatának bonyolultsága is.
Sütő vagy másolópapirra ráfirkantani a mintaívről az össze-vissza szaladó vonalakból egy bizonyosat, majd egy nagy anyagot szétfaricskálni darabokra... Aztán noymni a pedált, tekerni a kereket, s közben kapkodni jobbra-balra az anyagot.
Csak ennyit voltam képes felfogni és befogadni az egész folyamatból.
A végén mindig is csoádltam, hogy mindezek után, mégis egy ügyes nadrág vagy ruha született.
Annyi jó ötletet lehet látni a neten, jó anyagokat már sok másod-üzletből is lehet venni, így egyre jobban hajtott a kíváncsiság és a vágy, hogy én is megtanulhassak bánni a varrógéeppel.
Kezdetben a neten nézegettem és olvasgattam a varrás fortélyairól, így mégjobban megijedtem tőle.
A leghitelesebbnek és leghasznosabbnak azt lattám, hogy keressek magamnak egy varrónőt, aki engem is megtanít a varrásra :)
Azóta került is már varrógép, sok-sok anyag, jelölő ceruza s kréta, mérőszallag, színes cérna, zipzár, gumiszalag, madzag, üvegfejű gombostű, biztostű, szabó-, szálcsippentő-, bontó olló... s ki tudja még mik.
Ha van rá időd, szerintem megéri :)
rumli
mintamásolás
Pár dolog, amit ez idáig készítettünk:
blúz
salapéta készülőben
