2012. december 28., péntek

Filc lovacska s manó

Egyik este a Waldorf óvoda karácsonyi vásárra készülődve kalákát szervezett, mikor is az óvodás gyerekek édesanyái lovacskákat varhattak. Engem a sógórnőm hívott el, és nagyon kíváncsi voltam mi fog kialakulni az este folyamán.
Igazi gyapjú filcből már előre ki voltak vágva a lovacskák formái, mi "csak" össze kellett varrjuk őket egy bizonyos menetrend szerint. Nem hittem volna, hogy ennyi időt vesz igénybe egyetlen lovacska megvarrása, jópárszor kellett új cérnát fűzzek a tűmbe.
A gyapjúfilc kitűnő minőségű volt és a színe is barnás-szürkés, a lovacska haja és farka pedig sötétbarna kötőfonalból készült. Miután már majdnem teljesen összevarrtuk a ló testét jöhetett a gyapjúval való kitömése egy ceruza segítségével. Ügyelnünk kellett hogy jó keményre tömjük ki, mert ha nem akkor nem tud majd megállni a lábain a lovacska. Nem volt ez a része sem egyszerű de a végeredmény igazán tetszetős volt.
Én a 3 óra kézimunka alatt egyetlen lovacskát sikerult elkészítsek, de annak is nagyon örültem.
A munka ideje alatt az anyukák megtárgyaltak egy pár gyereknevelési kérdést, melyik gyerek milyen rosszat tanul el a csoporttársaitól és ehhez hasonlók. Nekem az egész hangulat és légkör nagyon tetszett, kicsi gyerekszékeken ücsörögve gyenge sárga lámpafénynél jártak a szorgos kezek.
Miután befejeztem a lovacskámat és elbúcsuztam tőle, egy manós könyvbő (Manókészítés - The gnome craft) kimásoltam egy-két mintát, megköszöntem a vezető óvonőknek, hogy részt vehettem az előkészületekben és hazamentem.

Pár nappal később megkíséreltem megvarrni magamnak egy lovacskát, de az közel sem lett olyan gyönyörű vágtázó paripa, mint az óvodai. A filc amit én használtam nagyjából műszálas, és a színe sem a legszebb, de azért csak ráfogható, hogy lovacska... és egy manót is készítettem.



2012. december 26., szerda

Őszi haiku-k


lemenő napfény-
megnyúlt árnyak sétálnak
utcaköveken
 
ködfelhők mögül
napkorong kandikál ki
őszi reggelen
 
réz-sárga-barna
falevelek csokorba
gyűjtve szobadísz

2012. december 8., szombat

Eljövetel


De miért is várjuk a Karácsonyt?

Gyerekként nagy varázsa van a Karácsonynak, összegyűl a család apraja-nagyja, együtt ebédelnek, társalognak, játszanak a kisebbekkel. Délután közösen feldíszítik a fenyőfát és miután a kisebbek felkelnek az esti szundikálásból csengőszó jelzi, hogy itt járt az angyal, rohannak a karácsonyfához és nagy izgalmukban és csodálkozásukban még az ajándékokat is elfelejtik kibontani...
Majd a kibontott ajandékokkal letelepednek a fa alá, míg a szülők diós és mákoskalácsot falatoznak örvendezvén a kisebbek örömeinek.

De felnőttként mit várunk? Hogy szabadnaposok legyünk, s ne kelljen menjünk dolgozni? Várjuk a gazdag angyaljárást, hogy sok sok értékes ajándék kerüljön a fa alá, amikre egy-két hét alatt ráununk és csak kacat lesz..? Előre megijedünk a sok tennivalótól:sütés-főzéstől, karácsonyi bevásárlásoktól… hogy olyan fáradtak leszünk mire eljön az Ünnep, hogy már semminek sem fogunk örvendeni?

A csalad összegyűl: nagyszülők, szülők, gyerekek, fenyőfa alá ajándékok kerülnek, s csak azt vesszük észre, hogy elmúlt Karácsony s belőle nekünk csak a fáradság jutott.
De lehet ezt másképp is?!
A Karácsony lényege nem az eszeveszett futkorászás, hajsza…
A szeretetről, figyelmességről, az örömteli várakozásról és beteljesülésről szól. Ha magunk keszítjük a finomságokat az ünnepi asztara, ne vigyuk túlzásba, nem királyi ebéd lesz, hanem karácsonyi, szívből-lélekből készítsuk s ahogy Áron is mondani szokta, csak könnyedén...
Az előkészületek közben gondoljunk szeretteinkre, akik nagy örömmel fogják fogadni és fogyasztani a finomságokat.

Az ajándékozást sem kell eltúlozni, mivel nem azon van a hangsúly... 



…A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, 
minden alkalommal eggyel többet.
A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, 
amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. 
Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm….”

2012. december 7., péntek

Anyu festett házi áldásai

Nagy lelkesedéssel végezte el az idén a bútorfestő tanfolyamot és még nagyobb lendülettel festi ki maga körül a konyhabútorokat, fa dobozkákat, fésüket, lapítókat. A legnagyobb dícséret számára nem az ha azt mondjuk, hogy: "Szépet festettél, Anyu!", hanem ha annyira tetszik nekünk az amit készített, hogy magunkkal hazavisszük.



  

  

  

 

Filcből


Filcből készült manók és szamárfülek: medve, róka s egér helyett patkány sikeredett...



 

 




Illatosítók


Levendula virágokkla, rizzsel töltött illatosítók szekrénybe, cipősdobozba.





Baglyok


Ücsörögnek s lógnak...




2012. október 11., csütörtök

2012. október 5., péntek

Kirándulás - Cabella


folytatás..
A hosszú utunk első állomása Cabella volt, vagyis Albera. Itt egy újabb Sahajaszemináriumon vettünk részt és igyekeztünk minél jobban kipihennünk magunkat. Találkoztunk kedves ismerősökkel és ismeretlenekkel, meglátogattuk a Palazzo Diria-t, Shri Mataji olaszországi tartózkodásainak fő helyét, beszélgettünk, mulattunk, aludtunk..


 lépcső rengeteg virággal

 picurka

 színes épületek

 hinta

 kőházak

 napellenző

 zsaluk

2012. szeptember 29., szombat

Nyaralás - útban Cabella felé


Az idei nyarat külföldöm töltöttük és a két hét alatt elég sokat utazgattunk. Valószínű, hogy több időt, energiát és figyelmet használtam el fényképek készítésére, mint magára a pihenésre, kikapcsolódásra és a látottak magamba szívásába... Egyszer talán majd én is rájövök, hogy legjobb út a közép út....

S bár Áron többször is mondta, hogy a mozgásban lévő autóból készült képek semmire sem lesznek jók, azért csak próbálkoztam és sikeredett egy-két jó kép is :)

 nénike kosárral a karján

;
 legelésző lovak

 sóvirágok

 dombok, fák

 hegyek ködben

 templom

nap lemnet-e? még nem..