Eljövetel

De miért is várjuk a Karácsonyt?

Gyerekként nagy varázsa van a Karácsonynak, összegyűl a család apraja-nagyja, együtt ebédelnek, társalognak, játszanak a kisebbekkel. Délután közösen feldíszítik a fenyőfát és miután a kisebbek felkelnek az esti szundikálásból csengőszó jelzi, hogy itt járt az angyal, rohannak a karácsonyfához és nagy izgalmukban és csodálkozásukban még az ajándékokat is elfelejtik kibontani...
Majd a kibontott ajandékokkal letelepednek a fa alá, míg a szülők diós és mákoskalácsot falatoznak örvendezvén a kisebbek örömeinek.

De felnőttként mit várunk? Hogy szabadnaposok legyünk, s ne kelljen menjünk dolgozni? Várjuk a gazdag angyaljárást, hogy sok sok értékes ajándék kerüljön a fa alá, amikre egy-két hét alatt ráununk és csak kacat lesz..? Előre megijedünk a sok tennivalótól:sütés-főzéstől, karácsonyi bevásárlásoktól… hogy olyan fáradtak leszünk mire eljön az Ünnep, hogy már semminek sem fogunk örvendeni?
A csalad összegyűl: nagyszülők, szülők, gyerekek, fenyőfa alá ajándékok kerülnek, s csak azt vesszük észre, hogy elmúlt Karácsony s belőle nekünk csak a fáradság jutott.
De lehet ezt másképp is?!
A Karácsony lényege nem az eszeveszett futkorászás, hajsza…
A szeretetről, figyelmességről, az örömteli várakozásról és beteljesülésről szól. Ha magunk keszítjük a finomságokat az ünnepi asztara, ne vigyuk túlzásba, nem királyi ebéd lesz, hanem karácsonyi, szívből-lélekből készítsuk s ahogy Áron is mondani szokta, csak könnyedén...
Az előkészületek közben gondoljunk szeretteinkre, akik nagy örömmel fogják fogadni és fogyasztani a finomságokat.

Az ajándékozást sem kell eltúlozni, mivel nem azon van a hangsúly... 

”…A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, 

minden alkalommal eggyel többet.

A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, 

amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. 

Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm….”

forrás