Az
előző évekhez hasonlóan, az idei télen is nagy lelkesedéssel rakosgatok
ki esténként vagy reggelenként napraforgó magokat a kedves kis
cinegéknek. Rövid idő allatt el is kapkodják a magokat, igaz vannak vagy
ötön-haton. Rigók is merészkedtek a közeli fákra és a teraszra,
valoszínű ízlett nekik a gyümölcslé facsarás után maradt murokreszelék. A
zsírba kevert magokat meg egyszer egy mátyás madár kóstolta, nem tudom
nekik mivel járhatnék a kedvükre.. A fákon már észrevettem kettőt
belőlük, de nem gondoltam volna, hogy a teraszra is merészkednek. Egyik délután a munkából hamarabb mentem haza és már távolról
láttam, hogy az erkélyen nem egy kistestű, hanem egy jó nagy madár
keresgél, nem volt más, mint az egyik mátyás madár. Persze megálltam és
figyeltem, de sokat nem időzött és elrepült.
az egyik mátyás madár
Van egy könyvem: “Madárbarát kert“ és amióta megvan (1 éve) kíváncsi vagyok mi áll benne,
de még nem olvastam el. A tavalyi évhez képest annyi változás történt a madáretetéssel kapcsolatosan,
hogy lett egy barátságos madáretető, amibe szintén szórok magokat hadd
ki-be röpködjenek benne a kíváncsi kutakodó kis cinegék.
Az igazi
változás és földi paradicsom számukra az elnne ha a teraszt beültetném
kedvükre való bogyós bokrokkal és növényekkel, hadd legyen miről
csemegézzenek tél idején, de nekem még egy napraforgó sem tud igazán
megnőni a teraszon, nemhogy egy bokor... ahhoz egy igazi, valódi kert
kellene! És szeretnék is.
három cinege
A
madarak etetéséhez visszatérve azt sohase feleddjük, hogy ha tél
elején elkezdjük őket etetni, akkor tavaszig rendszeresen etessük, különben éhen halhatnak: egy kis tábla sótlan szalonna mindig
csünghet egy madzaggal felakasztva vagy egy edénybe tehetünk szintén
sótlan zsírt.
