Szentgyörgyről
Kolozsvár felé kocsikázva újév másadnapján az utunk mesebeli tájakon
vezetett át. A kék ég alatt a fényes napsütésben a hótakaró már sok
helyen foszladozott, és én meg csak gyönyörködtem a dombok, fák,
júhnyájak és nagy ragadozó madarak szépségében és békességeben.
A
falvakban az útmenti házak is egyfajta nyugalmat és csöndességet
sugalltak a hófödte tetejük alól. Az ereszeket és csatornákat nyúlánk
jégcsapok díszítették.
Ákosfalvánál
a Nap szinte mellettünk haladt, zömök narancssárga testét már alig
bírta az égbolton tartani. A légteret lassan elkezdte a dér és a köd
uralni. Az útmenti fákra zuzmara fagyott, mintha menyasszonynak lennének
öltözve… Csak a fekete kosztümös vőlegények nem voltak sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése