2010. december 15., szerda

hó-pelyhek

születés
szürke felhőkből
szitálja szerte drága
kincseit az ég

reggel
fehér homályban
a fekete faágak
hó-ingbe bújnak

napközben
ég felé nézek
s csak úgy hullnak arcomra
kövér hópihék

este
lámpa fényénél
a szállingózó pelyhek
meg-megragyognak

megszünés
a hűvös dunna
nagy pocsolyává lesz ha
jön majd a meleg
 2o1o decembere

2010. december 11., szombat

Szombat


narancssárgába
öltözve kel fel a Nap,
még álom ölel

kint fehér hideg,
mellettem Áron még mély
álomban szuszog

hajnali ködbe
burkolózott csupasz fák
vígan ébrednek

bohém verebek
felettem elröpülnek
velük tartanék

...
ceruzával ma
fehér lapra hajkukat
irogatok én

2o1o december 11

2010. november 11., csütörtök

egyszerű haikuk


felhők
felhőket nézek
mindig csak mennek s mennek
sohasem jönnek


hatlábúak
hét pettye van a
katicabogárkának
lába pedig hat

dongó darázsnak
szúrása igazán fáj;
ne haragudj rá

mézet szippantgat
színes virágkehelyből
csíkos méhecske


kukac
gyapjuk közt alszom
molylepkekukac vagyok
tömöm pocakom

                                                  2o1o novembere

2010. október 7., csütörtök

Haiku kedvencek - Lajtai Laci

Lajtai Laci nagy kedvelője és ráadásul igen jó művelője is a haikuknak.
Műveit >>itt olvashatod<<.

A kedvenceim pedig:

Barát

Foltos bundáját
bordái átszúrják, de
szemében jókedv.


Ősz

Sűrű esőben
bakancsom sárba süppedt,
Úszó levelek.

Szilaj szélben a
hajlongó tövisbokor
csak árnyakat rejt.

Iszapot kavart
evezőm a mocsárban
vadlúdak röpte.

2010. október 6., szerda

Haiku

2010 október

Mi is a haiku?

A haiku egy 3 soros verses forma, aminek sorai az 5-7-5 szótaghosszúságot követi, a rímelés nem kötelező, egy képet kell tükröznie személyes élmény, érzelmek és érzések nélkül. A haiku írója csak szemlélője kell legyen a leírt képnek. A stílus Japánból származik, eredete viszont a kínai versekhez is kötődik.

Szóval bátran tarts magadnál egy kis jegyzetfüzetet meg egy ceruzát és ha az ihlet belédkapaszkodik, akkor jegyezd fel a sorokat, mert akár egy pillanat is elegendő, hogy elfelejts a friss ötleted :)

Gondolatfonatok, haiku

2009 október


jégvirágok
jégvirág jégvirágba karol,
ablakod díszbe öltözött


hópelyhek
csillogó pikkelyként hullnak az égből,
te csak ámulod őket,
s utánozhatatlan szépségüket


téli séta
arcodon hideg
lábad alatt hó ropog
boldogan kacagsz

most elöl haladsz,
a társaid követnek,
majd hátul ballagsz

Cabella - hegyvidéki éden

 2009 májusa
 Szüleimnek és Áronnak küldott beszámolóból:


...Áron javaslatára sikerült rábírnom magam, hogy vegyem a hátizsákom es megtömjem azt pár ruhával és a hálózsákkal, hogy Cabellában töltsek el pár napot, mint önkéntes. Rengeteg kérdés foglakoztatott, vajon milyenek lesznek ott az emberek, egyedül fogok-e aludni a nagy sátorban, miket kell majd ott dolgozzak, de jobbnak láttam az aggodalmaimat félre tuszkolni és szerény lelkesedéssel útnak indulni. Bár még néha eszembe jutott, hogy valami kifogást találjak és mégse menjek... szerda reggel meg is érkeztem egy kis vonatozás és buszozás után Albengába, ahol a nagy sátrak vannak és aludni szoktak az emberek, hogy lepakoljam a csomagjaimat, mivel a Cabella-i kastélyban már nem volt több alvóhely.

Meglepett a nagy csendesség ami fogadott, s hogy majd éjszaka egyedül leszek, de még reggel volt és inkább a kastélybeli teendőim foglaltak le. Két férfit találtam a sátorhely közelében, az idősebb dolgozott valami világításon, a másik személy mintha kicsit nem odaillő lett volna (a többiek később őt 'a hajléktalan'-ként emlegették), aztán szóba álltam a vagány olasz tudásommal az őszhajú bácsival, a tavaly is ott volt, emlékeztem rá, Cabella-i majd ő kivitt a kastélyhoz és átadott a recepciós lánynak.
Onnan a konyhára kerültem, mivel várnom kellett Kay nénire, ki az önkéntes lányokat, nőket beosztja minden napra ház körüli teendőkre. Én mégcsak meg sem kaptam a beosztásom, de már egy indiai bácsi szép mosolyogva felajánlotta, hogy segíthetek a két lánynak zöldséget pucolni az ebédhez. Innen kezdve már a beilleszkedés meg is történt...


Már az első nap rajtam kívül új lakói lettek a nagy sátornak, anya és lánya Kanadából, meg két brazíliai lány. Szinte reggeltől estig akadt tenni-venni való, vagy az ételkészítésben vagy a mosogatásban és takarításban... azt is érdemes megemlíteni, hogy minden nap másvalaki volt a felelős az ebéd/vacsora készítéséért, így nagyon sokféle finomságot ehettem és receptet jegyezhettem föl az emlékezetembe :)


A lényeg mégis úgy érzem az új személyek megismerése volt, kiktől könnyes szemmel búcsúztam volna el vasárnap, ha tudtam volna többet nem megyek vissza Cabellába és ők nem lennének ott :) A másik az ottani táj szépsége és csendessége, nyugalma, a maga változó és kiszámíthatatlan időjárásával.

Érdekes idegen emberek között, idegen helyen, mégis otthon éreznie magát az embernek, más kertjében sétálni és úgy érezni, mintha az övé lenne minden a dombokkal, fákkal és patakkal együtt, 50 személyre főzni (vagy legalább segédkezni), együtt ebédelni velük, közösen meditálni, levendula illatosító selyemcsomagocskákat készíteni, aztán a sátorhoz visszakocsikázni vagy épp visszasétálni naplemente után, mikor a szentjánosbogarak röpködni kezdenek és szemet gyönyörködtetve felgyújtják majd kioltják lámpácskájukat...

Azt gondoltam 5 nap hú de sok lesz csak Cabellában eltölteni, meg más biztos csak hétvégekre megy oda ki, hát tévedtem. Az első kérdés amit kérdeztek tőlem a lányok: mennyi időre mentem? Nagy büszkén azt válaszoltam: 5 napra, miért ti hány napra jöttetek. Errefel ők azt válaszolták: 3 hónapra. No ennek hallatán egy szép nagyot nyeltem és többet nem hencegtem az 5 napommal :)


Az egyik este a fiatalok 'partit' rendeztek, mely grillezéssel és esti beszélgetéssel kezdődött, majd indiai zenére buliztak, vagyis táncoltak akik tudtak, akik nem azok eleinte lesték a jól táncolókat és utánozgatták őket, majd kerek-perec megkértük, hogy tanítsanak meg minket is :)
Így szépen elteltek a napok és vissza is kellett térnem, bár még fél lábbal Cabellában vagyok, a másik lábam, ígéretem szerint még átteszegetem, hogy az ott megismert barátnőimmel találkozgassak és együtt sürögjünk-forogjunk.

Puszilok mindenkit szeretettel!

Meditáció - animációk

Jógik versengése





A légy
 Change your thoughts and you change your world. - Norman Vincent Peale

Haikuk

2009 október
Vég

ficánkoló hal
testén megcsillan a fény
pecabot végén


Télies hangulat

december messze,
mégcsak október hava,
mégis télies

hirtelen hó hull:
ágak törnek, hajlanak,
lehelet látszik

hóban nyuszinyom,
szénakupacon sapka,
mindent csend ural

varjúkárogást
fenyőfák továbbítnak,
messze elhangzik

nyúlánk jégcsapok
napsugarat fogadnak
s lassan eltűnnek


Mag

vérvörös meggyszem
meztelen magján vidám
kukac araszol


Csigaverseny