Egy ágyterítő, aminek rokonát az idei feketetói vásáron pillantottam meg és szerettem bele. A vénasszony, mert az volt, cigarettafüstbe burkolva és ki tudja hány kupica után 1oo lejért akrta eladni... Persze úgy csalogatta magához a jóhiszemű nézelődőket, hogy: "Óccon adom, angyalom, nagyon óccon." (Marketingből jeles, meg kell hagyni) Kérdeztük mennyi az a nagyon "óccó", s majd a sokadik rákérdezésre olyan összeget nyögött ki, hogy még elmenekülni sem maradt erő a lábunkban, csak kapkodtunk a levegőhöz..
Miután felócsúdtam próbáltam alkudozni, ahogy csak bírtam, de egy idő után a vénasszony is megelégelte és azt mondta: "Haggyá mán békén met megfájdú a fejem tőled". Ekkor vettem csak észre, hogy semmi esélyem sincs alkut kötni vele.
Nehéz szívvel, és csipkés szegélyű terítő nélkül hagytam ott a vénasszonyt.
Aztán addig-addig nem hagyott nyudodni a dolog, hogy eszembe jutott, hogy annyira csak tudok horgolászni, hogy igazán én is kitalálhatok egy szélcsipke mintát és én is elkészíthetem a hőn áhított csipkés szélű ágyterítőt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése