A tavalyi évben a
két teraszunkból csak az egyik vált zöld terasszá. Áron még
ezt is sokallta, szerinte fölösleges volt a sok növény, melynek
igaz nagy része csak virág volt. Ám ez az idei évre már másképp
alakult :) annak
köszönhetően, hogy az ősszel részt vettünk a Permakultúra
tanfolyamon.
Tavasszal nagy
lendülettel kaspókat, cserepeket, ládákat, csiráztató földet,
zöldség, fűszer- és más fogyasztható-növény magokat
vásároltunk. (A
legjobb az lett volna, ha a magokat a tavalyi évben őstermelőktől
szereztük volna be.. de igyekeztünk az F1 jelzésű génmódosított
magokat elkerülni).
El is ültettük őket
nagy reménységben.
Sokra nem vártunk, megegyeztünk, hogy az idei
év ha nem is a termés éve lesz, de a tapasztalatszerzésé
legalább. Áron minden reggel-este leste a kis magokat, hátha
kibújtak már.
Aztán lassan-lassan
a magokból csírák, majd kis palánták lettek. Egyesek most már
növénynek is mondhatók. Az első pillanattól kezdve tudtuk, össze
se lehet majd hasonlítani a mi erkély-kertünket egy igazi kerttel.
De ez is több a semminél.
Az első elfogyasztott
termés a hónapos retek volt (ültetés után 5-6 héttel). Majd
lassan pár tépősaláta-levelet is elfogyasztottunk.
A fontosságát
igazán csak akkor értettem meg, mikor egyik szombat délelőtt Áron
megkérdezte, hogy vettem.e a piacról salátát? Mondtam:
nem. Erre ő: Na nem baj, akkor hozok be a teraszról..
Apu is vicces volt
egyik nap, mikor rákérdezett, hogy Áron hol van, mit csinál?
Mondom
kertészkedik. Kérdi hol? Mondom:
az erkélyen. Azt mondja: Akkor
nem kertészkedik, hanem erkélykedik...
A fűszernövények is
gyarapodnak, de lassan, lehet jobban szeretik az őszi ültetést..
de mivel hosszú gyökeret eresztenek szerintem igazi kertre
vágynak...
A verebek pár kis
zsályapalántát kiráncigáltak a földből, s amelyiknek erős
volt a gyökere annak a leveleit lecsipegették. Az ilyesmire is
számítani kell...
A lényeg lényege, hogy
az elfoglaltságunk megvan és nagyon örvendünk a mini-kertünknek.
