Áron régóta meditál és Shri Mataji, a Sahaja Jóga alapítója indiai. Ismerünk pár, Indiából ide költözött és itt megházasodott nőt. És ettünk párszor indiai étteremben :)
Persze ez még nem elég indíték arra, hogy a kb. 5500 kilóméterre arréb levő Indiába ellátogasunk.
Áron előbb vagy utóbb elutazott volna oda. Én nem feltétlenül. De a filmekben és a képeken látott színes világ engem is vonzott, meg én is beleszerettem volna szippantani India illatába. Annyiban maradtunk, ha egyszer úgy adódik a lehetőségünk, akkor csak elmegyünk oda. Nos ez a lehetőség elég hamar eljött, ugyanis a székelyudvarhelyi Főnix utazási iroda a 2015-ös évben Indiát választotta a NAGY úticélnak.
Pár napos gondolkodás után feliratkoztunk mi is a kirándulásra. Majd elkezdtünk Indiába utazó túristáknak szóló cikkeket olvasni az interneten. Hepatitisz, malária, hív fertőzés, terrorista robbantgatások... hát elakadt a lélegzetünk és azon kezdtünk vitatkozni, hogy mondjuk.e le a kirándulást. Azzal vigasztaltunk magunkat, hogy ha palackozott vizet iszunk és csak a szállodai ételeket esszük, hátha nem lesz bajunk, meg hogy hátha éppen azon a hét napon nem fognak robbatgani..
Majd eljött a vízumkérés ideje is. A magyarországi állampolgársággal rendelkező személyeknek elég volt egy felhatalmazást írniuk és nekik a szervezők elintézték a vízumot Budapasten. De mivel mi még nem igényeltük a magyar állampolgárságunkat, a mi vízumunkat Bukarestben kellett elintézni. Csakhogy ahhoz, a tavalyi évtől kezdődően, személyesen le kell utazni oda, hogy az ujjlenyomatainkat leolvassák. A szerencsénk az volt (és egy kicsit a szerencsétlenségünk is), hogy Szilveszter elött egy nappal mentünk le Bukarestbe. A szerencse az volt, hogy mi Szentgyörgyön voltunk, mert ott szilvesztereztünk Beáéknál. Az egyhe szerencsétlenség meg abban állt, hogy az ujjlenyomat-leolvasó elromlott, mielőtt én, Áron és még egy utitársunk sorra kerülhettünk volna. De egy órával később, indiai módra, magától megjavult :) Így utatazhattunk vissza Szentgyörgyre szilveszterezni.
Mi utaztunk és haladtunk is volna, csakhogy Szilveszter elötti nap lévén mások is utaztak ugyan abba az irányba, mint mi, Busténbe meg Brassóba... Ez volt a gond. Bukaresbte elértünk 3 óra alatt, de visszafele 6 órába telt. Vagyis kilómétereken keresztül kígyózott a sor. 5 perc állás, 5 méter haladás.. A végén már szegény Áron annyira ideges volt, hogy majd szétpukkadt... Na de ezen is túljutottunk..
Az utazáshoz én egy hét alatt összepakoltam, Áron egy délután alatt...
Aztán január 30.án elindult a busz Udvarhelyről, hármunkat - engem, Áront és Áron anyuját, Gabi nénit - felvettek Kolozsvár mellől és mentünk Budapestre. Estefele elkezdett szállingózni a hó és megint érezhettük, hogy tél van még. Másnap, a reptérre menet megint egy eléggé ijesztő eset történt. Egy hídon haladtunk át, a két széle jeges volt és egyszer csak, mint a filmekben, a nagy autóbuszunk elkezd erősen himbálózni jobbra-balra, neki a korlátnak, megint jobbra-balra és - hála a jó Istennek - megáll az út szélén. Egy, minket előző kis autó pördült meg és csapódott nekünk... Nagy volt az ijedtség de szerencsére senkinek nem esett baja és a kis autóban levő családnak sem...
Időben voltunk, elértük a repülőgépet, és Dohai átszállással 10 óra repülés után szerencsésen megérkeztünk Indiába, Delhibe.
Doha - játszótér a reptéren
Delhi - faldísz
Delh - virágfüzéres fogadtatás
fáradt kép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése